Csillag

Olyan csend van sehol semmi nesz vagy bármi, csak a halk eső cseppek koppanását lehet hallani az ablaküvegen. Összekuporodva feküdtem az ágyon és figyeltem, ahogy a cseppek végig folynak az üvegen. Csendes volt minden. Még a cseppek is elnémultak. Behunytam a szemem szememből egyetlen egy könnycseppet préseltem ki. Nem akarok költözni, - döntöttem el. Felpattantam az ágyból és elkezdtem bepakolni a hátizsákomba. Begyömöszöltem egy-két hosszú-ujjút, cicanadrágot és farmert. Alsóneműket és zoknit. Betömtem a táskába egy váltó cipőt. Felvettem egy farmerdzsekit és kimásztam az ablakon úgy, ahogy voltam hálóingben és dzsekiben. Óvatosan tapogattam ki a nedves füvet alattam. Az eső a szemembe folyt és hosszú hajam összetapadt, de én eltökélten indultam a város felé. A szél az arcomba fújt és alig bírtam ellen állni neki, hogy ne lökjön a földre. Halk léptekkel mentem előre amerre csak láttam. Remegve összehúztam magamon a dzsekit és úgy mentem tovább. Mindenem átfagyott, olyan érzés volt, mintha egyre hidegebb lenne. Beértem a városba éppen egy sikátor mellett hallattam el, mikor valami cuppogó hangot hallottam meg. Befordultam a sikátorba megnézni mi lehet az. Egy nőt láttam a földön feküdni és fölötte egy másikat, egy férfit. Először másra gondoltam, de aztán megláttam, ahogy a férfi felemelte a fejét vért láttam a szája körül. Megfagyott bennem a vér nem bírtam mozdulni. A nő keze megrándult majd a férfi egy mozdulattal megfojtotta. Felállt és felém indult azonnal megfordultam és futni kezdtem. Hideg ujjak tapadtak a kezemre és a csuklómat feljebb rántotta. Hegyes fogak hatoltak a bőrömbe és az egész testem megrázkódott.
- Hagy békén! – kiáltottam. Testemmel a támadom felé fordultam, hajam fellebbent és nehéz tömegként hullott a hátamra. A vámpír felnézett és magához húzott. A holt test felé fordított.
- Látod ezt? – sziszegte. Nyeltem egyet és bólintottam.
- Igen. – nyöszörögtem.
- Nem engedhetlek el, még véletlen kikotyogod… - sziszegte.
- Kérem… kérem… - dadogtam.
- Mi lehet ne veled? Hm, hm. – mondta gúnyosan. Elengedett és a földre estem. Remegve kezdtem hátrálni. Minél hátrébb, de hirtelen egy testbe ütköztem. Megfordultam mögöttem a nő teteme hevert. A vámpír mellettem termett és leguggolt. Megragadta a karom és közelebb húzta a szájához. Fogai bele mélyedtek a csuklómba. Rángatni kezdtem a kezem, de nem bírtam kiszedni a kezem a szájából.
- Kérem… - síkoltottam.
- Jaj, hát én nem vagyok olyan gonosz. – mondta és segített felállni. – Hol lakik kegyed?
- A város szélénél lévő házba, abba a sárgába. – motyogtam, ez részben már hazugság volt, mert a ház már csak a költözésig a miénk. Szóval, megszabadulok ezektől az emléktől.
- Teljesen át vagy ázva… Gyere… - mondta és vezetni kezdett valamerre. Féltem nem akartam követni, de abban biztos voltam, hogyha nem teszem ezt, akkor úgy végzem, mint az a nő ott. A férfi bevezetett egy házba.
- Ott a fürdő, melegedj át… Van váltó ruhád? Ebben nem viszlek haza. – mondta.
- Jó. – suttogtam. Bementem a fürdőbe és lerángattam magamról a vizes ruhákat és megnyitottam a zuhanyt. Gyorsan lezuhanyoztam és a táskából elővettem egy hosszú-ujjút és egy alsóneműt. Rögtön felvettem és vettem fel egy cicanadrágot. Befontam a hajam és begumiztam. Oldalra billentettem a fejem és belenéztem a tükörbe. Elég normálisan nézek ki, - gondoltam. Kiléptem a fürdőből és megláttam a férfit. Türelmetlenül állt az ablak mellett.
- Kész vagy? – kérdezte. Bólintottam és kérdőn néztem rá. – Holnap hajnalba majd haza viszlek, most pihenj egy kicsit.
Odajött mellém és egy szobához vezetett, ahol egy hatalmas francia ágy volt. Belevetettem magam az ágyba és magamra húztam a takarót. Éreztem, ahogy az ágy besüpped alatta. Egy kéz ragadta meg az államat.
- Ha bárkinek szólsz, róla meghalsz. – sziszegte – Saját kezűleg öllek meg, ha elmered mondani bárkinek. Nem vagyok én olyan rossz, ha tartod azt a picike kis szádat. Megértetted?
- Igen… - suttogtam. Nyeltem egyet és öntudatosan felemeltem a még mindig sajgó csuklómat. -  Tessék.
A férfi a szájához emelte a kezem és szemfogai belemélyedtek a bőrömbe és felhasították azt. A férfi felemelte a fejét és rám mosolygott.
- Nem is vagy te olyan buta… Igaz?
- N… - kezdtem, de belevágott.
- Költői kérdés volt, nem kell válaszolni. Most inkább pihenj.
- Köszönöm… - suttogtam.
- Ne köszönj semmit. – mondta és felugrott az ágyról. Behunytam a szemem és erőlködtem, hogy el tudjak aludni…

- Ébresztő királylány. – mondta valaki. Kinyitottam a szemem és egy ismerős alakot láttam. A tegnap esti vámpírt. Most nem volt olyan gondterhelt, mint az éjjel. Bár szétnézve még mindig sötét volt, de csend.  
- Hány óra? – kérdeztem kábultan.
- Hajnali négy. Még éppen elég sötét ahhoz, hogy haza vigyelek. – mondta és segített felállni. Alvás közben szétjött a hajfonat és össze-visszaálltak a tincseim. Kezeimmel óvatosan igazgatni kezdtem.
- Hiába… - mondta. – Úgy se fogsz szépségkirálynő választáson indulni hajnali négykor.
- Eddig rendes voltál, de ne bunkóz. Kérlek.
- Jól van, na, csak megjegyeztem.
- Semmi… csak én… aj, hagyjuk. – dadogtam és ránéztem a csuklómra. – Éhes vagy?
- Nem különösebben. Miért? – kérdezte. Majd felemeltem ugyan azt a csuklóm és a szája elé tartottam. A férfi beleharapott a csuklómba és éreztem, ahogy a vérem kifolyik és…
- Lassan indulni kéne. – mondtam.
- Hát jó. – mondta és felkapott. Kivitt a lakásból. El a házunkig és ott lerakott a nyitott ablakom előtt.
- Köszönöm. – suttogtam.
- Ne, ne köszönd. – mondta és eltűnt. Bemásztam az ablakon és bebújtam az ágyba. Bepótoltam az esti alvás felét.

- Angyalkám kellj. – hallottam meg anya hangját. Csukott szemmel felültem az ágyban és oldalra billentettem. Résnyire nyitottam a szemem és egyik csukómmal gyengéden megdörzsöltem a szemem. Kiültem az ágy szélére és felálltam. Felöltöztem és felvettem a farmerdzsekimet.
- Álmos vagyok. – nyafogtam. A hajam úgy nézett ki, mint a seprű. Gyorsan megfésültem és felcopfoztam.
- Indulunk, gyere… - mondta anya.
- Jó rendben. – mondtam és beszálltam a kocsiba. A motor felbőgőt és elindultunk. Azt hittem a szemem káprázott, amikor megláttam a vámpírt az árnyékban. Remegve tettem a kezem az üvegre. A vámpír felemelte a kezét és egyik oldalról a másikra lóbálta. Elhajtottunk mellette. A teste megfeszült és kecsesen elnyúlt az árnyékban.
Hamar megérkeztünk a házhoz. Beléptünk a hatalmas nappaliba egy kis emelkedő a konyhába vezetett. Másik oldalon egy lépcső vezetett felfelé.
- A szobák az emeleten vannak. – mondta apa és átkarolta anyát. Felszaladtam az emeletre és benyitottam egy fehér ajtón. A szoba fala vörös, a szoba sarkánál egy sarok ágy volt, körülötte egy pár tüll anyag. A szoba másik oldalán egy íróasztal egy szekrény mellett. Az ágy mellett volt egy ablak az ablak alatt volt egy fehér radiátor. Az ággyal szemben volt egy kisebb könyvespolc, mellette egy nyitott ajtó, ami egy fürdőszobára nyílt. A fürdő szépen volt kialakítva. Sarok káddal, sötét rózsaszín csempével volt kirakva a föld. A WC a másik sarokban volt a csap mellett. Gyönyörű perzsaszőnyeg volt a csempére terítve. A csap másik oldalán törölköző tartó volt.
- Na, hogy tetszik a szobád? – kérdezte anyu.
- Nagyon tetszik, főleg az ágy. – mondtam. – És a fürdő is nagyon szép.
Anya kedvesen mosolygott és kezét a kerekedő pocakjára rakta. Rámosolyogtam és oldalra billentettem a fejem.
- Apád nem sokára felhozza a ruháidat.
- Oké.
- Majd nézd, át őket-melyiket veszed fel, és nem csak a szekrényedben poshad. – mondta és kiment a szobából. Apa felhozta a dobozt. Elkezdtem kiválogatni a ruháimat nagyjából a felét visszaraktam a dobozba.
- Apu ezeket levinnéd a pincébe vagy tudom is én hova.
- Igen.
- Köszi. – mondtam és átbújtam a tüll rétegen. Ledőltem az ágyra és a plafont fürkésztem. Apa kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Valaki kopogott az ablakon.
- Szia. Beengednél.
- Ki? Ja, igen gyere be. – mondtam és kinyitottam az ablakot. A vámpír bemászott rajta és átölelt. – Éhes vagy?
- Nem, igazán. – mondta. Felhúztam a farmerdzsekim ujját és oda nyújtottam neki a csuklómat. – Most nem. Még a nevedet sem tudom.
- A nevem Hanna. De most enned kell. – mondtam és a csuklómat még közelebb tartottam hozzá.
- Nem is érdekel az, hogy engem, hogy hívnak?
- Nem igazán, de azért elmondhatod. – mondtam.
- A nevem Márk. – mondta és gyöngéden megfogta a csuklóm. Mosolyogva nyomott egy puszit a csuklómra.
- Holnap, este nyolckor gyere ide. – suttogtam.
- Jó. – mondta és felnézett rám. Olyan nyugodtság öntött el, mint még soha.
- Gyere. – mondtam, megfogtam a kezét és az ágy felé húztam. Átbújtunk a tüllön és mindketten hátra dőltünk. Óvakodva közeledtem felé, de megnyugtatásomra a hátamra rakta a kezét és hagyta, hogy ráfeküdjek a mellkasára. Felemeltem a fejem és óvatosan közelítettem Márk fejéhez. Ajkam ajkára tapasztottam. Hirtelen furcsa érzés fogott el egyszerre nyugtató és izgató. Olyan nyugodtan csókoltam meg, mint még soha senkit.
- Szeretsz? – kérdeztem suttogva. Oldalra billentettem a fejemet és kiszabadítottam a nyakamat.
- Hé, nem ideje, hogy én adjak neked valamit. – mondta és felvágta a csuklóját. Kezembe vettem a kezét és megízleltem a vért. Inni kezdtem, az édeskés meleg folyadékot. Márk másik kezével a combomat simogatta. Arrébb toltam a kezét és láttam, ahogy pár másodperc alatt begyógyul az eddig vérző seb. Nyelvemmel lecirógattam az utolsó vércseppeket.
- Te igazi ki vámpír vagy. – mondta mosolyogva.
- Hm, igazi? – kérdeztem nevetve.
- Igen. Mondta és megcsókolt.
Márk megsimogatta az arcom és hagyott piheni a mellkasán. Olyan nyugodt volt egész nap. Márk este ment el. Beléptem a fürdőkádba és megengedtem a vizet. Hagytam, hogy feltöltse a kádat. Megfürödtem és megtörölköztem. Felvettem a hálóingem és kinéztem az ablakon. Ábrándozva néztem a sötétségbe.
Befeküdtem az ágyba és…

- Hanna, kelj fel.
- Fent vagyok. – mondtam álmosan. Feltápászkodtam és kimásztam az ágyból. Felvettem egy pántnélküli toppot e fölé egy bőrdzsekit és egy fekete mini szoknyát. A szoknyát visszaraktam a szekrénybe és felvettem egy farmert. Kinéztem az ablakon. Apa a kocsiban ült és a dudára rakta a kezét. A duda hangosan szólt ez jelezte, hogy mennem kell. Leszaladtam a konyhába és elraktam a kaját a táskámba. Kimentem az utcára és beugrottam a kocsiba. Elindultunk a suli felé. Néhány utcával a sulitól álltunk meg. Kipattantam a kocsi anyós üléséről és mosolyogva integettem apának.
- Szia. – mondtam és elindultam az iskola felé. Bejáratnál egy szőke hosszú hajú lány állt és egy vörös rövid hajú lánnyal beszélgetett.
- Szia. – fordult felém a szőke hajú lány. – A nevem Barbara, Mrs. Springer kért meg, hogy kísérjünk be a suliba.
- Szia, én Hanna vagyok, köszi, szépen a segítséget.
- Nagyon szívesen. Amúgy ő Enikő. – mondta és a vörös hajú lányra mosolygott.
- Szia.
- Akkor megyünk? – kérdezte Enikő.
- Aha. – mondtam mosolyogva.  – Merre is?
- Gyere. – mondta Barbie és húzni kezdett az épület felé. Enikő mögöttünk loholt. A suliban a napom lassan telt. Haza siettem a táskám rádobtam az ágyra és csinálni kezdtem a házit. Mire megcsináltam este lett. Lementem vacsorázni. Hamar megettem a vacsorát és elmentem fürdeni. Felvettem egy aránylag testre simuló hálóinget. Az ablakhoz mentem és vártam a nyolc órát. Leültem a párkányra és vártam. Arcomat az ablakhoz nyomtam és ábrándozva meredtem a sötétségbe. Kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Erős kezek fogták meg a csípőm és segítettek leugrani az emeletről.
- Köszi. – mondtam mosolyogva. Márk a már vérző csuklóját nyújtotta. Beleharaptam a vérző csuklóba színi kezdtem a meleg édeskés folyadékot.
- Gyere. – mondta és kézen fogott. Sétáltunk a csillagos ég alatt. Megcsókoltam és hagytam, hogy igyon. Kezdtem úgy érezni magam, hogy szédülök. Egyre jobban fájt a fejem és a testem remegni kezdett.
- Ne Márk, ez fáj. Ez már nagyon… - mondtam, de a hangom elhalt.
A testem égett, mindenem fájt. A külvilágból már nem sokat érzékeltem. Lobogott bennem az élni akarás lángja. Éreztem, ahogy a hajam lehullik a hátamra és, hogy mozog a testem.  Körülöttem minden fekete volt, egyetlen egy apró fénypontot láttam magam előtt. A hatalmas fájdalom ellenére kényszerítettem magam, hogy menjek a fény felé. A fény egyre nagyobb lett, de egyre halványabb is. Hirtelen eltűnt a szemem elől és újra érzékeltem a külvilágot. Azaz jobban, mint még az ájulás előtt. Hallottam a kocsik hangját, és minden mást is, ami körülöttem történt.
- Semmi baj. – hallottam meg Márk nyugtató hangját.
- Ha az a csaj nem akart vámpír lenni, akkor igenis baj van. – mondta egy női hang. A testem megremegett. Én nem vagyok vámpír. Forróság öntötte el a testem. Mindenem égett. Majd hirtelen minden megszűnt semmit se éreztem csak az ágyat magam alatt. Hallottam a körülöttem lévők hangját, azt, hogy valami állat motoszkál a fal másik oldalán. Egy szó zsongott fejembe „vámpír” ez nem lehet.
- Én nem vagyok vámpír ugrottam fel…

vége