Gólyatábor



- Anya nem akarok elmenni abba a… gólya táborba. – nyavalyogtam, kora reggel mikor kipakoltunk a kocsiba.
- Élvezni fogod! – mondta anya már sokadszorra.
- Nem számolom, de… - motyogtam az orrom alatt és számolni kezdtem az ujjaimon. – Már sokszor elmondtad. – rántottam meg a vállam.
- Jó befejezem, ha te is a panaszkodást.

A busz előtt mindenki a szüleivel álldogált, néhányan pedig beszélgettek. Gondoltam, már régebb óta ismerik egymást. Végig pásztáztam az emberek arcán, ami meg akadt egy eszméletlen helyes srácon, de a feltámadó lelkesedésem rögtön alább hagyott mikor megláttam, hogy egy másik lánnyal csókolózik.
Utoljára szálltam fel a buszra és már csak a szívdöglesztő srác mellett volt hely… oda kullogtam hozzá.
- Szabad? – kérdeztem halkan lehajtott fejjel.
- Persze. – mosolyodott el és megpaskolta a mellette levő helyet. Mikor elindultunk láttam, hogy a barátnője integet neki, aprót biccentett majd felém fordult.
- Mi a neved? – kérdezte mosolyogva.
- Szophia. – mondtam szégyenlősen. – És téged?
- Alex. – nyújtotta a kezét. – Örülök, hogy meg ismertelek.
- Én is. – ráztam vele kezet.
- Hahó, figyeljetek ide egy kicsit. – szólalt meg a tanár. – Körül-belül 3 óra alatt fogunk oda érni, mikor oda érünk, senki nem szalad el… kiosztom a szobákat. Egy folyóson lesztek fiúk is lányok egyaránt. Miután lepakolunk két órás szabadfoglalkozás. Ja, és, ha lehet… ne ordítsatok jó?
- Persze. – mondtuk kórusba.
Visszafordultam Alex felé, aki még mindig engem nézett mosolyogva. – Hogy vagy? – kérdezte.
- Jól… - forgattam a szemem. – mondjuk.
- Mi történt? – kérdezte, a tekintette őszinte volt és az enyémet fürkészte. Kezét a combomra tette, majd egy kissé fentebb csúsztatta. Kissé fészkelődni kezdtem, mire elvette a kezét.
- Hát nem igazán volt kedvem eljönni. – vallottam be.
- Örülök neki, hogy itt vagy. – mosolygott.
- Köszi. – pirultam el. – És te hogy vagy? – billentettem oldalra a fejem.
- Nagyon jól. – vigyorgott és közelebb hajolt.
- És a barátnőd? – fordultam el tőle.
- Milyen barátnőm? – kérdezett vissza. A kezét ismét a combomra rakta.
- Fejezd be! – szóltam rá és elhúztam a kezét. Karba tettem a kezem és próbáltam nem a vágyakozó szemébe nézni. Nekem igen is tetszett nagyon tetszett, de nem bírtam volna, neki csupán egy éjszakás kaland lenni az nem vallana rám. Megráztam a fejem mikor arra gondoltam, hogy milyen lenne… - Nem. – suttogtam.
- Szophia… - kezdte, de hirtelen felé fordultam és feltartottam a kezemet. – Figyelj… nem… jó felfogtam, de nem ismerek itt senkit és…
- Rendben. – suttogtam. Mikor már egy órája ültünk a buszon beszélgetés nélkül kezdtem elálmosodni. A fejem hátra dőlt, a testem elernyedt és már semmit nem fogtam fel abból, ami körülöttem van.

Kinek a vállán fekszem? – futott át az agyamon mikor felkeltem. Résnyire nyitottam a szemem és…
- Jó reggelt, Csipkerózsika! – simította végig az arcomat.
- Ühüm. – dünnyögtem álmosan.
- Jól aludtál? – kérdezte.
- Aha. – ásítottam. – Hány óra?
- 11. Még 1 óra, hogy oda érjünk. – mondta. Csak bólintottam egyet.
- A válladon aludtam? – kérdeztem meg tőle halkan.
- Igen, és nagyon aranyos voltál. – mosolygott, és megérintette a számat. Kissé elpirultam így lehajtottam a fejemet.
- Nagyszerű. – dünnyögtem. Átkarolja a vállamat és még közelebb húz magához. Tényleg vonzódom hozzá, de alig két órája ismerem. – Kérlek! – néztem rá könyörögve.

A maradék úton végig beszélgettem vele és egyre jobban összebarátkoztunk. Majd leszálltunk a buszról és kipakoltuk a cuccainkat. Nem sokára mindannyian bepakoltunk a szobáinkba. Az én szobámba még két lány került. Mindkettő magas, vékony, hosszú hajú, azaz tipikus Barbi alkatúak. A szabadidőben a két csaj lelépett, én pedig egyedül maradtam a szobában. Alig öt perc telt és kopogtak az ajtón.
- Ki az? – kiabáltam ki.
- Én vagyok. – hallottam meg Alex ismerős hangját. Az ajtóhoz kullogtam és kinyitottam azt.
- Szia! – mosolyogtam rá.
- Szia! – köszönt ő is és benyomakodott az ajtón.
- Gyere be! – mondtam gúnyosan mikor már az ágyon ült és becsuktam az ajtón.
- Köszi, hogy behívsz… - nyújtotta ki felém a karját, oda sétáltam hozzá. A derekamnál fogva magához rántott és gyors mozdulattal ültetett az ölébe. Tenyerét az arcomra rakta, hüvelyk ujjával megérintette az ajkamat majd megcsókolt.
- Szophia, jössz te is… - nyitott be a szobatársaim egyike, miközben egyre vadabbul faltuk egymás ajkát, de mikor meghallottuk a hangját azonnal szétrebbentünk. – Oké… - csukta volna be az ajtót.
- Hova? – kiabáltam utána.
- A csajokkal Felelsz vagy Merszet akarunk játszani… - mondta.
- Én benne vagyok! – mondtam mosolyogva. – Alex jössz te is?
- Persze.
Egyszerre álltunk fel és indultunk el. Hogy is hívják? – ja, tényleg Eleonóra. Szóval mentünk Eleonóra mögött. Egymás mellé huppantunk le a kanapén és a mellkasára döntöttem a fejem, míg ő átkarolta a vállamat.
- Én kezdek. Szophia, ti együtt vagytok? – kérdezte egy rövid barna hajú lány. Hirtelen Alexre kaptam a tekintetem és elnevettem magam.
- Nem! – mondtam ki határozottan.
- Nekem nem úgy tűnt. – kottyintotta el Nóra. Alex közelebb húzta magához és a fülemhez hajolt.
- Én nagyon szeretném, ha a nemből igen lenne. – súgta a fülembe, a lehelete felperzselte a bőrömet.
- Van barátnőd. – suttogtam neki. Erre nem szólt semmit csak kissé elhajolt tőlem, de hagyta, hogy rajta feküdjek.
- Pedig tök aranyosak lennétek együtt! – mondta egy szőke lány. Kissé elpirultam és el is szomorodtam mikor arra gondoltam, hogy reggel még egy másik lánnyal csókolózott. Szaporábban vettem a levegőt és inkább becsuktam a szememet, mert biztosan elsírtam volna magam. Elbújtam a mellkasába és nem törődtem vele, hogy könnyek kezdik égetni a szemem. Könnyes szemmel néztem fel rá. Lassan simogatni kezdte a hátamat és addig őt néztem, míg könnyek folytak a szemből. Közben mögöttünk javában folyt a játék.
- Sh. – próbált nyugtatni és letörölte a könnyeket az arcomról. Néma csendben figyeltük, ahogy a játék egyre intenzívebben telt.
- Szerintem én bemegyek a szobába! – mondtam és beszáguldottam a szobába. Ráugrottam az ágyra és beletemettem az arcom a paplanba.
Alig ismerem 4 órája és már is többet jelent, de láttam, amit láttam… és ő… mi lett volna, ha nem nyitott volna be… Megráztam a fejem. Ez nem lehetséges.
- Ebéd. – nyitott be a kísérő tanárnő.
- Rendben… egy perc. – válaszoltam mosolyt erőltetve az arcomra. Felálltam megmostam az arcom és újra kihúztam a szemem. Lementem az étkezőbe és elvettem egy tányér levest és a másodikat a tálcámra, szereztem hozzá egy kanalat, majd leültem az egyedüli szabad asztalhoz, mert már mindenki lent volt rajtam és… Szétnéztem és láttam, hogy Alex sehol sincs.
- Leülhetek? – hallottam meg a hangját mögöttem. Csak bólintottam egyet meg vártam, míg le nem ül és egyszerre kezdtünk el enni. Nem szóltunk semmit egymáshoz. Lehajtott fejjel ettem meg a tálcámon lévő ételt, majd szó nélkül felálltam visszavittem a tányért és felmentem a szobába. 10 perc múlva kopogtak az ajtón.
- Ha az vagy, aki nyomul rám, de van barátnője… ne kopogtass tovább! – mondtam.   
- Kérlek, Szophia! Hadd jöjjek be! – kérlelt. Nagy nehezen rávettem magam, hogy felálljak és kinyitottam neki az ajtót. – Köszönöm.
- Mit akarsz? – álltam el az útját nehogy betolakodjon, mint az előbb.
- Miből gondolod, hogy van barátnőm? – kérdezte oldalra billentett fejjel.
- Láttam! – böktem ki egyszerűen majd beakartam csukni a ajtót, de megállítottam. – Mielőtt felszálltam a buszra.
- Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljalak?
Elpirultam és nem akartam válaszolni, mert túlságosan fájt volna. Mindent kívántam, ami vele kapcsolatos, de neki nem mondhatom el…
- Nem tudom… - mondtam végül, mire közelebb hajolt és megcsókolt.
- És most már tudod?
- Nem… sajnos még nem. – suttogtam majd elmosolyodtam mikor újra megcsókolt.
- Na, és most? – megráztam a fejem, majd behúztam a szobába. Ledöntött az ágyra és úgy csókolt tovább. – Még mindig nem?
- Nem akarok az egy éjszakás kalandod lenni, Alex! – mondtam neki és eltoltam magamtól. – Kérlek!
Végig simított az arcomon és kényszerített, hogy nézzek rá. – És ha azt mondom nincs barátnőm?
- Azt mondanám, hogy hazudsz! – feleltem és kitoltam a szobából. – Szeretném, ha barátok maradnánk, de addig nem akarok veled beszélni, míg ezt ki nem vered a fejedből.
- Szophia… - kezdte volna.
- Nem, hagyj békén! – mondtam csipogó hangon. – Kérlek!
Becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Hagytam, hogy a könnyek végig folyjanak az arcomon. Az ajkamba haraptam és megráztam a fejem nem ér annyit. Zsebkendővel megtöröltem az arcomat. Majd mikor már emberien néztem ki berontottak a szobába a szobatársaim is.
- Szophia… kapd, fel a fürdőruhád megyünk a strandra. – vigyorogtak a lányok.
- Oké. – bólintottam, majd gyorsan felvettem a ruhám alá a fürdőruhámat és összepakoltam néhány cuccot egy kis táskába.

Fél óra múlva már a strandon voltunk. Bekentem magam naptejjel és lefeküdtem napozni.
- Sajnálom. – hallottam meg magam mellől egy hangot. – Kérlek!
- Mit sajnálsz? – ültem fel és néztem rá. Majdnem tátva maradt a szám mikor megláttam tökéletes felső testét.
- Azt, hogy próbálkoztam. – mondta és megölelt. Mikor a testem hozzá simult halkan felnyögtem majd viszonoztam az ölelését. – Na, és most megyünk a vízbe! – nevetett és felkapott.
- Nem… - sikítottam.
- De, de… - dobott bele a vízbe. – Na, látod?
- Gonosz vagy… - nevettem. – Most gyere be te is!
- Nem! – ellenkezett. Kimentem a vízből és futni kezdtem utána ő pedig elszaladt előlem. – Nem fogsz elkapni… - nevetett.
- Vagy még is. – kaptam el a karját. – Gyere csak… - húztam magam után. Magához rántott és velem együtt ugrott be a vízbe. Lábaimat a dereka köré fontam és átkaroltam a nyakát.
- Gonosz… - nevettem és a nyakába haraptam.
- Ezt most meg fogod bánni. - lökött neki a falnak és szívni kezdte a nyakam. – Nagyon meg fogod.
Halkan felnyögtem és közelebb húztam magamhoz. Az ajkamba haraptam és próbáltam nem kimutatni, hogy ez az egyszerű munkálkodása is ennyire kikészít.
- Hazudtál nekem. – suttogta, a lehelete felperzselte a bőrömet.
- Nem… - suttogtam és próbáltam elhátrálni tőle. – Kérlek!
- Csak szórakozok. – mondta majd hagyott elmenni. Hátra fordultam, hogy lássam ő is engem nézett. Lehajtottam a fejem, a torkomban pedig gombóc kezdett növekedni. Kimásztam a vízből és újra napozni kezdtem. Egészen addig voltam a napon, míg az nem tűnt el teljesen. Mikor kinyitottam a szemem és szétnéztem Alex ott ült mellettem és engem nézett.
- Mi az? – kérdeztem tőle és elmosolyodtam. „Csak barátok” zakatolt a fejembe, de én többet akarok és ő is, de neki barátnője van.
- Semmi. – rántotta meg a vállát. Félre seperte a hajamat a nyakamról és elnevette magát. – Bocsi.
- Ne… - nyögtem. – Nagyon meglátszik?
- Hát… - harapott a szájába.
- Gonosz vagy! – löktem meg nevetve, de elkapta a kezemet és magára rántott.
- Igen? Gonosz lennék? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, majd fordult egyet így én feküdtem alatta. Lovagló ülésbe leült a hasamra és lefogta a kezeimet. – Vond vissza!
Megráztam a fejem. – Nem! Engedj el! – nyöszörögtem és megpróbáltam kiszabadítani a kezeimet.
- Addig nem, amíg nem vonod vissza! – mondta majd közelebb hajolt az arcomhoz. A szája alig egy centire volt az enyémtől.
- Nem vonom vissza! – fordítottam el a fejem.
- Nem? – kérdezte és még közelebb hajolt. Már annyira hogy nem mertem vissza fordulni felé, mert féltem, hogy akaratom ellenére megcsókolom.
- Nem! – jelentettem ki. Kicsit hátrább húzta a fejét, elengedte az egyik kezemet elengedte és kényszerített, hogy nézzek rá.
- Nem? – ismételte.
- Nem… - mondtam és összeszorítottam a számat.
- Nyugi, megígértem, hogy nem csinálok semmit! – nevetett és lekászálódott rólam. Kinyújtottam rá a nyelvem. – Ne nyújtogasd, mert bekapom! – vigyorgott kajánul.
Ráharaptam a számra és újra kinyújtottam a nyelvem.
- Hamm… - nevetett és éppen, hogy nem kapta be. Ezek után inkább nem nyújtottam ki a nyelvem csak szégyenlősen elfordultam tőle.
- Mindenki öltözzön fel… - szólt a kísérő tanárok egyike. – Lassan indulunk.
Mindenki bólogatott és a fürdő ruhára felvettük a ruhánkat. Úgy mentünk vissza a szálláshelyre.

- Ki kezd? – kérdeztem és a fürdőre mutattam.
- Kezdhetsz te. – mondták egyszerre. Bólintottam majd a vállamra dobtam a törölközőm és a kezembe vettem a combközépig érő pántos „hálóingemet” és egy bugyit, majd elindultam a fürdőbe. A meleg víz kellemesen lenyugtatott és hagytam, hogy végig folyjon a testemen. Bekentem magam tusfürdővel, majd lemostam magamról a habot. Kiléptem a zuhanyzóból, gyorsan megtörölköztem majd felvettem a hálóingemet.
- Igazán szexi. – mondta valaki, de nem a lányok. Vettem egy mély levegőt és megperdültem, hogy szembe tudjak nézni Alexszel. – Köszi, csajok! – intett a hátam mögött vigyorgó két Barbi babára.    
- Ti? – néztem rájuk a vállam felett. Nem válaszoltak csak megrántották a vállukat és kioldaloztak a szobából. – Mit akarsz? – kérdeztem az előttem ácsorgó fiútól.
- Beszélgetni… az újdonsült… hmm… barátommal. – bólintottam egyet jelezve, hogy értem majd együtt leültünk az ágyra. A bőröndömből elő halásztam egy cica nacit és gyorsan magamra rángattam azt.
- Szóval miről akarsz beszélgetni? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom… mindenről. – mosolygott.
- Várj! Miért csak rajtam lógsz? Milyenek a szobatársaid? – kérdeztem tőle, az arcát fürkészve.
- Mindkettő sznob. – rántotta meg a vállát. – Te sokkal jobb társaság vagy.
- Aha. – mondtam szárazon.

Éjfélre nem maradt téma, amit ne beszéltünk volna ki, kiderült, hogy sok mindenben egyezik a véleményünk. Egymás mellett feküdtünk az ágyamon, szinte egymáshoz simulva.
- Nem fognak vissza jönni. – állapítottam meg. – Illetve addig nem, amíg te itt vagy.
- Nem valószínű… - értett egyet velem Alex.
- Mire… jó… ne mondd ki! – esett le.
- Mit ne mondjak ki? – kérdezte és kaján vigyor terült el az arcán.
- Tudod te azt.
- Igen? – adta az értetlent.
- Erre. – suttogtam és megcsókoltam, de hiba volt. Éreztem, ahogy elönt a vágy és tehetetlen leszek vele szemben. Magára húz, és úgy csókol tovább, keze lentebb csúszik és a fenekembe markolt. – És erre. – húztam le róla a pólóját és csókoltam végig a hasát. Aztán eszembe jutott valami és abbahagytam, amit elkezdtem. – Mi van a barátnőddel? – kérdeztem.
- Nincs barátnőm! – mondta és megpróbáltam megcsókolni, de nem hagytam.
- Láttam, hogy csókolózol azzal a csajjal. – hadartam kétségbeesetten.
- Az csak volt a barátnőm. Azt mondta, hogy vége. Nem hitte el, hogy nem fogom megcsalni… bár azt már én is nehezen. – nevetett. – Az búcsúcsók volt.
- Értem. – feleltem, de mégsem folytattam csak visszafeküdtem mellé és nem szóltam egy szót se. Egyszer csak egy kezet fedeztem fel a combomon, ami fel alá kezdett cikázni. Majd ott kezdett simogatni. A beszívott levegő hirtelen meg akadt és egy halk nyögés szűrődött ki a fogaim között. Rákaptam a tekintetem és megcsókoltam, már nagyon nem bírtam magammal. Gyengéden ismét magára húzott, végig simította a hátamat. Majd lehúzta rólam a „hálóingem” és rögtön a melleimet kezdte kényeztetni. Óvatosan a hátamra döntött és felém tornyosulva csókolgatott tovább. A számba harapva próbáltam vissza fogni a kikívánkozó nyögéseket. A lepedőt markolásztam miközben lehúzta rólam a cica nadrágot és a bugyit, majd két ujjával belém hatolt és kisbe kezdte mozgatni azokat. Nem sokára nyelve munkája is csatlakozott, ami már kezdett teljesen kikészíteni.
- A… Alex. – nyögtem és felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Gyorsan kikapcsoltam az övét és lehúzta, róla a nadrágját az alsójával együtt. Most én döntöttem a hátára és először kézzel majd szájjal is kényeztetni kezdtem. A fejét hátra szegte és a lepedőt markolászta.
- Most már te kellesz! – suttogtam. Aprót bólintott. – Van nálad?
- Igen. – mondta halkan rekedtes hangon és kihalászott a nadrágja zsebéből egy kis csomagot.
- Te készültél erre? Mármint ezzel a szándékkal jöttél ide, ugye? – kérdeztem tőle.
- Őszintén szólva, igen. – válaszolt miközben felgörgette férfiasságára a gumit.
- Gonosz… - mosolyogtam. Alex ismét felém tornyosult és megcsókolt.
- Mehet? – kérdezte, bólintottam egyet, majd végre megéreztem férfiasságát. Felszisszentem egy kicsit és a nyakát kezdtem csókolgatni és szívogatni. Először csak lassan majd egyre gyorsabban mozgott. A hasamba lassan megéreztem a jól ismert feszítő érzést és a hátam kezdett ívbe feszülni. Egyre nagyobb önuralom kellett ahhoz, hogy ne nyögjek túl hangosan.
- Én hallani akarom! – mormolta Alex.
- Te lehet, de nem hiszem, hogy a többiek is kíváncsiak rá…- nyögdécseltem. A hátába vájtam a körmeimet. – Nem bírom tovább! – sikítottam. Majd szinte egyszerre élveztünk el. Alex kimerülten dőlt rá a mellkasomra, mindketten szaporán vettük a levegőt.  Egy kis idő múlva lefeküdt mellém, majd erőt vett magán és kidobta a gumit. Visszabújt mellém az ágyba magunkra húztuk a takarómat és egymás karjaiban aludtunk el.

- Nem zavarunk? – kérdezte két női hang. Résnyire nyitottam a szemem és a szobatársaimat láttam meg magam előtt.
- A-a. – dünnyögtem.
- Alex zavarunk?
- Mi? – riadt fel a mellettem fekvő fiú. Hirtelen közelebb húzott magához.
- Zavarunk? – tették fel újra a kérdésüket.
- Nem. – motyogta Alex majd újra elaludt. Nyomtam egy puszit az arcára és kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán.
- Ti… - kezdték volna.
- Igen. – szóltam közbe. – Majd reggel kifaggatok, most aludnék.
A fejemben lepörögtek az este történései és mosolyogva aludtam el.

- Szophia, mennem kéne. – mondta egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem és felültem a takaró lecsúszott a mellkasomról és most vettem csak észre, hogy Alex is teljesen meztelen még.
- Nem akarom, hogy elmenj! – kérleltem és magamhoz húztam egy csókra.
- Szeretlek. – vette a tenyerébe az arcomat és újabb csókot lehelt az ajkaimra.
- Én is szeretlek. – mondtam két csók között. Szorosan magamhoz öleltem, majd hagytam, hogy felöltözzön és én is ezt tettem. Nyomott még egy csókot a számra majd elment. Sóhajtottam egyet, majd úgy döntöttem, hogy már nem bírnék aludni így elkezdtem készülődni. Úgy döntöttem le zuhanyozom, így beálltam a meleg víz alá és vártam, hogy a víz felfrissítse a bőrömet. Mikor kiléptem a fürdőből az egyik szobatársam felült és álmosan megszólalt.
- Szóval, most mi van köztetek? Lefeküdtetek? – kérdezte, majd az ajkába harapott. – Hmm…
- Nem tudom… - vallottam be. – És igen… megtörtént, már nem bírtam tovább… - folytattam és megrántottam a vállam.
- Na, és milyen volt?
- Jó… illetve nagyon jó… csodálatos! – vigyorogtam.
- Akkor jól jártál… - mosolygott rám, majd felállt és megölelt. – Remélem, összejöttök… sok sikert.
- Köszi, Nina.
- Nincs mit! – nevetett és még szorosabban magához húzott.
- Szóval, a mi kis Szophiánk bepasizott. – szólalt meg El is.
- Ezt azért nem mondanám. – mondtam és gyengéden eltoltam magamtól Ninát, majd El felé fordultam, aki épp az ágyamat tanulmányozta.
- Drágám, tegnap ebben az ágyban az osztály leghelyesebb pasijával kufircoltál. Ne mondd nekünk, hogy nem pasiztál be! – húzta perverz mosolyra a száját és miközben beszélt feltartott ujját mozgatta a szemem előtt. – Szóval most, részletes beszámolót!
- Oké. – nevettem. Lekucorogtam az ágyamra és elkezdtem mesélni. – Szóval mikor elhúztatok és bejött… aztán felkaptam egy cica nacit, hogy ne… hát nem is tudom. Aztán beszélgettünk majd jött minden magától… és olyan csodálatos volt! – mondtam mosolyogva.
Hirtelen kopogtattak.
- Igen? – kiabáltam ki.
- Fent van az én álomszuszékom. – hallottam meg az ismerős hangot, azonnal felpattantam és szinte kitéptem az ajtót.
- Hiányoztál… - leheltem a nyakába és szorosan magamhoz öleltem.
- Ez… nem volt meg két óra. – nevetett.
- Akkor csak jó veled! Jó újra látni! – mosolyogtam és csókot csók után nyomtam az ajkaira.
- És még, hogy nem pasizott be? – nevetett mögöttem El.
- Dehogyis! – nevetett Nina is. Alex még közelebb húzott magához és újabb puszikkal lepte el a nyakamat.
- Szépségem… - lehelte. Az ajkamba haraptam és átfontam a nyakát karjaimmal.
- Szeretlek. – súgtam a fülébe.
- Én is. – suttogta. Kézen fogtam és az ágyam felé húztam, ami még mindig úgy nézett ki, mintha… na, jó ezt nem firtatom, hogy néz ki. Lehuppantam az ágyra és odahúztam magamhoz Alexet is. El és Nóra leültek elénk és mosolyogva fürkészték az arcunkat.
 - Mi az? – nevettem rájuk.
- Semmi. – mondták egyszerre majd egymásra néztek és vigyorogni kezdtek. – Szóval, meséljetek csak… mi van veletek?
Ez a kérdés váratlanul ért, kissé lesokkoltam és csak magam elé meredtem, nem sokkal később Alex hangja rántott vissza a valóságba.
- Természetesen együtt vagyunk. – közölte velük és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Hirtelen rákaptam a tekintettem és kérdőn néztem rá, de ő csak mosolyogva bólintott. Nevetve ráztam meg a fejemet és megcsókoltam.
- Hahó, mindenki… - lépett be a kísérő tanár, ahogy meglátta, hogy Alex itt van még hozzá engem átkarolva a szeme elkerekedett, alig észrevehetően nyelt egy nagyot, majd folytatta a mondani valóját. – Szóval most reggeli aztán elmegyünk túrázni a közeli hegyekbe, azután visszajövünk enni majd strand. – közölte a programot miközben kezével hevesen mutogatott és, ha nem harapok bele a számba tuti elnevettem volna magam.
- Rendben van! – mondtuk kórusba majd mikor elment mindenki nevetni kezdett.
- Pisilni kell… - motyogta El és elszaladt a WC-re.
- Na, és ezt miért kell bejelenteni? – kiabáltam utána. Felálltam és elsétáltam a tükörhöz, lehuppantam a kis puffra és fésülködni kezdtem.
- Személy szerint jobban szeretem, ha kócos vagy… - vigyorgott Alex, mire fenyegetően felemeltem a fésűt és azt imitáltam, hogy a tárgy nem sokára rajta landol persze ez nem fog megtörténni. – A véleményem nem fog megváltozni. – pimaszkodott és odajött hozzám, elseperte a hajamat a vállamról és a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Na, és ezt miért kell az útközepén csinálni? – húzta fel a szemöldökét El, aki időközben visszaért. Alex felé fordult és megnyalta az ajkát, amibe utána bele is harapott.
- Reggeli… reggeli… - kiabálták a folyóson.
- Na, menjünk… - álltam fel és indultam le a földszintre. Az orromat már a lépcsőn megcsapta a rántotta és meleg tea illata és összefutott a nyál a számban.  Egy négyes asztalhoz ültünk le elhoztunk a pulttól egy-egy tányér rántottát és egy-egy csésze teát.
~A nap csodásan telt, kezdtem kinyílni és szinte mindenkivel beszélgetni kezdtem. Egész nap csak mosolyogni tudtam és az a tény, hogy Alex itt van mellettem, csak még jobbá tette az egészet.~  

- Ti kijöttök? – kérdezte meg El, aki épp most közölte, hogy a társalgóba a többiek megint Felelsz vagy merszet akarnak játszani.
- Nem… - ráztam meg a fejem.
- Nekem sincs kedvem… - vonta meg a vállát Alex.
- Szóval ti megint kufircoltok…- nevetett El. Épp tiltakozni akartam mikor Alex megszólalt.
- Talán te is be akarsz szállni? – tátva maradt a szám és kerek szemekkel meredtem a mellettem ülő tökéletes fiúra.
- Beszállni… - hümmögött El, mire Nina hangosan nevetni kezdett és kirángatta barátnőjét a szobából.
- Te ezt komolyan gondoltad? – emeltem fel a hangom. – Komolyan? – egyre gyorsabban vettem a levegőt, hiába nyugtattam magam azzal, hogy csak viccelt, attól még nagyon zavart ez az egész.
- Mit? – kérdezte. – Ha azt, hogy be akar-e szállni… esetleg.
Na, jó tekerjünk egy kicsit vissza, komolyan belegondolt már abba, hogy a szobatársaimat beveszi abba… nem olyan nincs…
- Nyugi már… nem gondoltam komolyan. – húzott közel magához, nyomott egy puszit a fejemre és simogatni kezdte a felkaromat. A légzésem még mindig nem volt rendben és már könnyek mardosták a szemem. Hogyan reagálhatok így? – gondolkoztam, hogy eshet ez az egyszerű kis megszólalása ilyen rosszul? Hátra dőlt az ágyon ráhúzott a mellkasára és a hátamat simogatta tovább. Éreztem, ahogy a testem elnehezült és a szememet sem volt már kedvem kinyitni…

~A tábor utolsó napja~

- Mindenki felpakolta a bőröndöket? – kérdezte a kísérő tanár.
- Igen. – bólogattunk.
Úgy szeretek a közelébe lenni, gyengéden húzott az ölébe mikor már a buszon ültünk és megcsókolt. Kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán és simogatni kezdtem azt. Ujjait a hajamba fúrta, másik kezével pedig a derekamat ölelte át.
- Annyira szeretlek! – mondtam és újra megcsókoltam.
- Én is, szeretlek. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban! – válaszolta…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése