Émely álmok
Első fejezet: Ismerkedés.
Niki nem rég
költözött Mexikóba és az új osztály társai is kedvesek voltak vele. Közben
teltek a hónapok egy nap mikor a barátnőivel a városban a kirakatokat
nézegették megláttak egy helyes fiút. Neki rögtön megtetszett az új fiú. Ahogy
megpillantotta elpirult alig lépet kettőt és lábai összerogytak, elesett volna,
ha a helyes idegen nincs ott, hogy elkapja. A lány kinyitotta a szemét és
csodálkozva nézett fel a megmentőjére.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Igen azt hiszem. – mondta Niki.
Lassan felállt lépet egy pár óvatos lépést kicsit meginogott gyorsan megfogta a
falat mielőtt újra összeesett volna.
- Biztos jól vagy?
Erre már nem válaszolt csak újra összeesett a levegőt zihálva vette homlokán
pedig gyöngyözött az izzadság. A teste forró volt, még is rázta a hideg. Robi a
karjaiba vette a lányt és elvitte az otthonába. Óvatosan Niki arcára tette hűs
kezét, aki először felszisszent. Mélyen aludt gyönge teste még mindig
reszketett. Mikor felébredt kábán pislogott.
A hős felette állt és őt figyelte. Niki teste rázkódni kezdett, a mellette álló
Robi a homlokára tette a kezét és riadtan nézett rá. Felemelte és elvitte a
fürdőbe.
- Niki, lázas vagy szeretném, ha vennél, egy fürdőt aztán visszajönnél a
szobámba. – A lány nem szólt semmit csak bólintott egyet, amint nem volt
kellemetlen társasága elkezdett vetkőzni, bele ült a hűs vízbe. Pár perc múlva
kikászálódott a kádból és törölközőbe tekerte nedves testét. Kilépett a
fürdőből és szembe találta magát a hősével.
Robi felkapta és elvitte az ágyába. Niki bár jó pár órája aludt mindjárt
összeesik a fáradtságtól. Szegény nagyon rosszul volt. A fiú gyengéden
simogatta a lány arcát, míg el nem aludt. Mikor felkelt már jobban volt és
boldogan nézett fel a segítőkész fiúra.
- Köszönöm. – mosolygott Niki és hálásan megölelte.
- Igazán nincs mit. – viszonozta az ölelést.
- Mit szólsz, hozzá holnap bemutatlak a családomnak?
- Komolyan mondod? Nem korai? – dadogtam.
- Hát lehet, de én akkor is be szeretnélek mutatni a húgomnak.
- Szívesen elmegyek. – mondta Niki és majd kiugrott a bőréből.
- Rendben akkor holnap suli után.
Másnap Niki nagyon izgatott volt egész úton, amikor Robi a házukhoz vezető úton
a kocsit vezette. A szíve szinte majd kiugrott a helyéről. Amikor megérkeztek
Robi illedelmesen kinyitotta Niki előtt a kocsi ajtaját és a bejárati ajtót.
Robi elmosolyodott mikor a kis piros pozsgás arcú tizenhat éves lány a mosdóból
táncolt elénk. Haja hosszú volt, szinte a dereka alá ért a fekete haja szőke melír
volt festve. A lány balett cipő tipegett elénk nagyon szép volt kecses és
vékony.
- Szia, a nevem, Loretta, de csak Lara.
- Szia, az én nevem Niki. – mondta.
Loretta kivillantotta fehér fogsorát.
- Mióta laktok egyedül? – kérdeztem.
- Háta anyáék meghaltak és először árvaházba kötöttünk ki, de aztán
végül, hogy Robi elérte a tizennyolcat velem együtt elköltözhettünk.
- Ja, értem.
Niki elmosolyodott, amikor Robi magához húzta. Lara örömmel nézte őket. Örült
annak, hogy bátyja egy kedves és megbízható lányra talált. Hirtelen egy árny
jelent meg az ablakban. Robi azonnal Nikire zárta a WC ajtaját. Niki egyedül
kuporgott a sötétben. A lány csendesen felállt és kinézett ekkora már senki nem
volt ott csak Robi és Loretta. A két testvér elégedetten nézett egymásra. Robi
arca hirtelen félve támadta le Niki arcát. Féltette a lányt nem tudta mióta áll
a WC ajtajánál. Nem tudta mit látott. Oda sétált Nikihez átkarolta a vállát és
megcsókolta a homlokát.
- Robi ezért kár pótolnod kell… Én nem leszek itt holnap éjjel. – mondta
Loretta. Niki közben rájött mire gondolt ezzel Loretta.
- Igen Robi, igaza van Larának.
- Hát már mindenki ellenem van?
- De hogy.
Telt az idő egyre közelebb volt az este. Niki izgatottan ment haza megkérdezni
egyedül állóanyjától, hogy ott aludhat-e holnap Robinál.
- Anya ott alhatok Robinál? – kezdte Niki a könyörgést.
- Hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Akkor igen. – mondta Niki anyja mosolyogva.
- Köszi. – mondta Niki mosolyogva.
Niki elrohant Robihoz a parkba, aki mosolyogva fogadta. Robi megölelte és
megcsókolta. Kézen fogva lassan a kocsi felé indultak. A kocsiba beülve Robi
megcsókolta Nikit. Majd Robi elindította a motort és kikanyarodott az útra.
Majd egy fél óra múlva Robi-ék háza elé értek. Ott Robi leállította kocsit,
kinyitotta a kocsi ajtaját és szinte kiugrott rajta. Majd becsapta a
kocsiajtaját. És kisegítette Nikit is a kocsiból. Gyengéden kézen fogta és
bevezette a házba. Robi kinyitotta az ajtót, a házba zsenge levendula illat
volt. Egy kis csomag ruhát szorongatott Niki a kezében. Hirtelen csak ledobta a
cuccot a sarokba. És Robival együtt felrohantak az emeletre. Leültem Robi
fekete kanapéjára. Robi kezét Niki térdére tette és megsimogatta megcsókolta és
megölelte. Egész nap egészen estig beszélgettek. Niki elment fürdeni és vagy
egy óráig áztatta magát a meleg vízbe. A víz tetején habok úszkáltak. Majd egy
fél óra múlva Niki kimászott a fürdő kádból. Amikor felöltözött felvett egy
szexi hálóval összekötött melltartót és tanga bugyit, és egy összeköthető
hosszú ujjú felsőt. Robi mosolyogva nézte Nikit. Niki először elvörösödött majd
elmosolyodott és lefeküdt Robi francia ágyára.
Majd Loretta szólt be, hogy kész a vacsora és, hogy ő elmegy. Niki lerobogott a
lépcsőn és egy ajtón befordulva a hatalmas ebédlő tárulkozott fel. Egy nagy
tányér volt elő készítve, amire finomabbnál finomabb falatok voltak tálalva. Az
asztal másik oldalán meg egy fekete pohár volt benne valami vörös gondolom bor.
Egy kis citrom volt a szélén. Robi Niki után lassan lépdelt le a lépcsőn. Majd
befordult az ebédlőbe. Leült a székére úgy, ahogyan Niki. Majd megették a finom
vacsorát egy kis borral. A bort nem itták olyan sokáig azt felvitték a
hálószobába. Niki lefeküdt az ágyra…
Niki szemszöge…Második fejezet
Forró volt a hangulat Robi ágyán feküdtem, Robi az ajtóba állt. Elmosolyodott, amikor rájött mit akarok. Közelebb lépet rám feküdt. Megcsókolt és hideg kezét hasamra tette. Robin volt egy fekete póló volt és egy farmer nadrág. A pólót felhúztam rajta és levettem róla. Robi kikötötte a kardigánomat. Így már csak egy fürdő ruhaszerű tüll ruha volt rajtam. Robi a hátamra fordított és kikapcsolta a melltartó részt. Majd levette rólam a felsőrészét úgy, hogy az rajtam lógott. Robi tovább csókolt én lassan kigomboltam Robi gatyáját. Robi átkarolt hideg kezétől kirázott a hideg. Robi felült és felültett engem is az ölébe ott tovább csókolt. Majd végig csókolta a nyakam. Gyöngéden simogatta a hátam. Majd felálltunk az ágyra és lehúzta a ruhámat már teljesen. Hátra dobta épp a szatyromra esett. Kicsit fáztam már Robitól. Egész teste hideg volt. Robi nem gondolkozott és nekilökött a háttámlának. Kicsit bepirosodott, de nem töröttem vele. A takarót az ágy végébe lökte. Már épp sajgott a csípőm. Végre Robi is megszabadult a farmerjától. Már rajta is csak egy alsónadrág volt. Néhány kiáltás hallatszott. De Robi tovább csókolt. Meg itatott a borral, amit felhoztunk a szobába.
*-*
Reggel mikor felébredtem a nap már sütőt Robi nem aludt. Robi tekintette ijedt volt. Rá feküdtem Robi vállára. Robi rám nézett és elégé ijedt volt attól, hogy mit gondolhatók az éjszaka óta róla. De nekem ez az este volt a legjobb. Lehúzta rólam a takarót kicsit zúzódásos voltam. Kék zöld szinte mindenütt, de legfőképp a csípőm. Gyöngéden végig simítottam a kezem a kék folton. Kicsit fájdalmamban felszisszentettem. Aztán szédülni kezdtem és behunytam a szemem. Robi megérintette a kezemet és végig simította. Testem megremeget nagyot sóhajtottam és Robira néztem. Robi arc kifejezése semmilyen volt még is gyötrelmes. Szeme még is lágy volt. Szeretett teljes és lágy. Felálltam és elbotorkáltam a mosdóig. Meg nyitottam a csapot és egy kis vízzel meglocsoltam az arcomat egy kis langyos vízzel. Majd felkaptam egy egyszerű kis tunikát. Gyönge testem összerándult mikor Robi megfogta a derekamat. Majd megcsókolta a nyakamat és leráncigált reggelizni. Megint furcsa vörös színű inni való volt a poharába. Az enyémben csak sima szörp, ami nem volt olyan erős színű. Lehet, ő töményebben szereti és kész. Amikor befejeztük a reggelit kimentem a teraszra a szellő lágyan fújt.
- Niki beszélnünk kéne.
- Rendben van. – mondtam, de nem tetszett valami a hangsúlyban.
- Kezdjük ott, hogy nézz magadra.
- De hát… - mondtam volna, de Robi közbe szólt.
- Ez nem lehet így még egyszer.
- De…
- Figyelj, vagy ki bírod, vagy vége.
- De, de…
- Ennyi, elég. Pakolj össze és menj el.
Könnyeim kicsordultak és végig folytak az arcomon. Robi az ajtó felé mutatott. Kint elkezdett csepegni az eső. Kiléptem az ajtón sajnos Robié-K elég messze laktak a várostól. Az eső verte a hátamat, kezeim remegtek. Szemeim vörösek voltak talpamat hasította a kemény aszfalt. Lassan gyalogoltam hazáig ahol anyu már az ajtóba nézte mikor jövök már haza. Felrohantam a szobába és egy párnát az arcomhoz szorítottam. Anya az ajtóban ácsorgott majd oda jött hozzám és leült mellém az ágyra.
- Mi a baj kicsim?
- Kihasznált. – mondtam szipogva.
1 hónap múlva.
Bár még csak egy hónapos elmegyek gyerek holmit vásárolni mivel már most akkora a hasam, mint egy öt hónapos terhesnek. Mikor kiléptem az utcára az eső szakadt. Kinyitottam kék ernyőmet, hogy megvédjen a felhőszakadástól. Majd mikor el értem a sarokig éreztem, hogy figyel valaki, de nem foglalkoztam vele. Biztos csak anya néz az ajtóból. Amikor lefordultam a sarkon és még éreztem, hogy nézz valaki már kezdtem aggódni. Mikor egy fekete árny megjelent előttem. Elkapta a kezem és húzni kezdett én próbáltam kapaszkodni a ház falába, de nem sikerült meg tartani magam. Az alak elráncigált a sarokról. A hasamat féltettem a legjobban nem fogtam fel volna, ha vele történik valami. Az alak elrángatott egy sötét és romos épületbe. Amikor az alak ledobott a földre elég erősen meg ütöttem a hasamat. Erős fájdalom hasított belém. A hasam görcsölni kezdett és rettenetesen fájt. Ajkamat összeszorítottam a fájdalom elviselhetetlen volt. Szemem-behunytam és megpróbáltam feltápászkodni, hogy kijussak innen. De aki elrabolt ezt nem hagyta. Többször visszalökött. A hasam egyre jobban fájt. Mikor már nem voltam eszméletemnél a fájdalomtól. A szemeim megteltek könnyel. Még nyitva voltak, de mozdulni nem bírtam. Csak a kemény falnak dőlve ültem ott semmit se téve. Mikor hangos robajt hallottam kintről. Az árny, aki elvitt most megfogott és elvitt egy másik házba az út hosszú volt. Szemem becsukódott, de egy éles fájdalomra azonnal kinyílt. A ház omladozott néhány deszka a földön hevert. A parketta recsegett ropogót. A férfi és a nő az mellettem álltak. Majd a férfi meg-kötözött. A nő meg meggyújtotta a kis kunyhót. Majd mind ketten, mint a kámfor eltűntek. A hasam rettenetesen fájt, a szívem gyorsan vert a ház egyre melegebb lett.
Zihálva vettem a levegőt. Nem sokára a kislányom felsírt, az erőm eltűnt. Kicsit megkönnyebbülve néztem a kicsit. Testem nem mozdult a kicsi meg csak ott feküdt a földön nem bírtam felvenni, hogy ne fázzon. Olyan meleg volt már ide benn. A gerendák recsegetek a tűz felemésztette. A vörös parázs a levegőben szállt felénk mivel az egyik távolabbi fal már kidőlt a tartó gerendák nélkül. A szél felénk fújta a tűzet. Erőt vettem magamon és lábammal felém húztam a kicsit. Szoknyám egy részét rá hajtottam a kicsire. Fejem hátra volt dőlve a falnak. Csak annyit láttam, hogy egy ember alak jelent meg a kidőlt fal helyén. Szememet behunytam testem elernyedt. Semmit se éreztem csak rettenetes fájdalmat. Gyönge kezem még meg volt kötve és erőm nem volt kikötözni pedig nem volt valami nagy szám ez a csomó. A fájdalom át itatta a testem. Egy hideg kezet éreztem a vállamon. Az ember alak mellettem állt és kikötözte a kezem. A kislányom már a kezébe volt. Testem összerándult és még mindig fájt mindenem. A férfi felkapott és engem is meg a lányom is ki vitt a tűzből. Amikor kiértünk azonnal elkezdtem köhögni. Majd nem lélegeztem úgy éreztem meghaltam majd egyszer csak a számon keresztül levegőt kapott a tüdőm. Felköhögtem és kinyitottam a szemem és bár homályosan láttam Robit láttam megismerem. Neki dőltem hideg testének. A kislányom a kezében pihent. A kicsinek hófehér bőre volt haja fekete. A hold ragyogott az égen bár erőm még nem nagyon volt, de én igen is jól voltam már. Legalább is éltem, de végül is elég jól éreztem magam. Kezem-felemeltem és elvettem Robi kezéből a kislányt.
- Mi legyen a neve? – kérdeztem nyöszörögve.
- Kriszta vagy Anna.
- Inkább legyen Roxána.
- Igen ez szép név. – mondta Robi mosolyogva.
Ledőltem Robi ölébe és nem sokára el is aludtam.
Mikor felébredtem ágyon feküdtem ismerős volt, de nem tudtam honnan a puhasága tuti feküdtem már itt. Résnyire nyitottam a szemem előttem Robi húga ült Loretta. Kezében Roxána feküdt. Csendesen ringatta a kicsit. Az apróság rám mosolygott mikor észrevette, hogy fent vagyok. Felkönyököltem és megérintettem Roxána arcát. A pici elkezdett sírni és Loretta át adta a kezembe. A kicsi amint a kezembe volt elhallgatott.
Lara elmosolyodott ezen.
- Jót aludtál? Jól vagy?
- Hát most már igen. – mondtam mosolyogva.
Robi rontott be az ajtón és kirángatta Larát. Nem értettem mi történik. Ránéztem a kicsire, aki elnevette magát értetlen arcom láttán. Láttam, hogy neki máris van négy hegyes szem foga. Mi történik? Felálltam és gyorsan kinyitottam a nagy ablakot. Roxánával együtt kimásztam a tetőre. A tetőről az ereszcsatornába kapaszkodva le másztam vele a földre. Kicsit hangos volt mikor leérkeztem. Roxána sírni kezdett, én meg rohanni. Egészen az erdőnek a széléig, mert Robi meg jelent mellettem.
- Niki, meg magyaráznád, hova mész?
- Mi csoda a gyermekünk és te meg a húgod mik vagytok?
- Válaszolj a kérdésemre! – kezdett Robi ideges lenni.
Tekintette rideg volt éppen, hogy néha rá nézett a kicsire. Jázmin sírni kezdett mikor Robi szigorúan rá emelte a tekintettét.
- Kérem a gyereket, te meg soha többé nem ártasz nekem. Menj innen és soha többé nem akarlak látni.
- De a lányunk.
- Téged ő ne érdekeljen, menj innen és soha többé nem látsz, se engem se a kicsit vagy csöndben eléldegélsz azzal a tudattal, hogy a lányod meghal.
- Nem, add ide a kicsit és elmegyek.
- Velem csak akkor maradhatsz, ha a kicsi halott. De meg mentheted, ha elmész. Válassz! – Robi ijesztő volt. Remegtem a félelemtől és neki estem egy közeli fának. Sírva indultam tovább nem akartam, hogy Jázminnak bármi baja essék. Egyszer néztem hátra, amikor átmentem az úton, de akkor Robi már eltűnt, mint a kámfor. Loretta a testvére jelent viszont meg nem sokkal előttem. Oda rohantam hozzá ő meg ölelt és elmesélt egy történetet. Ki akadva néztem rá, hogy ő vámpír lenne.
- A kislányommal mi történik?
- Semmi tovább él velünk, de eléd állitok egy döntést… Akarsz vámpír lenni? Így élhetnél velünk és a kislányoddal az örökké valóságig.
- Érte mindent.
- Akkor gyere ide.
Oda léptem Lara mellé, aki belém vájta erős méreg fogait és egy határozott mozdulattal elrántotta a fejét a nyakamtól.
Abban a pillanatban összeestem és éles fájdalmat éreztem a nyakamba, majd szép lassan az egész testemben. A testem lángolt. Szememet behunytam és ajkamat összeszorítottam. Nem megyek semmire, ha az egész település megtudja, mi folyik itt. Loretta hideg ujjait éreztem a legkellemesebbnek felemelt és bevitt az erdőbe egészen a házukig vitt ott letett a teraszra majd eltűnt nem éreztem semmit csak a fájdalmat. Robi hangját hallottam. Lorettát faggatta.
- Gyere, hozzuk be a házba.
Leraktak valami puhára, de a fájdalom egyre erősebb lett bennem.
******
Kinyitottam a szemem, de mindent más, hogy hallottam. Hallottam a kocsik zörejét kb. egy mérföldről, hallottam Jázmin minden levegő vételét. Éreztem kell nekem valami. A vér mindenem a vér. Jázmin az emeleten aludt. Éreztem magamban mikor fordult. Robi a kezemet szorította. Bár már inkább csak gyönge érintésnek tűnt. Az arca keserűn volt. Lara mellette állt és engem fürkészett. Éreztem valami meleget, de nem ebből a házból lentről a tisztásról. Tudtam, hogy ő kell nekem…
Azonnal leugrottam a tisztásra és a karjaimba fogtam a pumát, ami erre ólálkodott. Bár eddig gusztustalanak véltem, ha egy ember állatott eszik most kellemes volt, de csak a vére. Éreztem, ahogy az édes nedű végig folyik a torkomon, és ahogy leér a gyomromba.
Halottam, ahogy Jázmin sírni kezd és, ahogy Lara leszalad és megvigasztalja. Robi ide ugrott mellém megérintette a kezem és a gyenge nap felé fordultunk, amit egy halovány felhő éppen, hogy eltakarta, de gyönge fénye átszűrődött rajta. Lara is leugrott mellénk és Jázmint meg a kezembe nyomta. A kicsi elmosolyodott és aranyosan nevetgél… Ott álltunk négyen, mint egy család.
Vége.