Most nem arra az éhségre gondolok mikor egy kimerítő nap áll előtted és egy perced sincs arra, hogy egyél és amikor hazaérsz megtámadod a hűtőszekrényt... Hát ez se a jó fajta éhség, de én valami másra gondolok. A szeretet, a szerelem és az érzelmek utáni vágyakozásra. Egyedül vagyunk megnézünk egy romantikus filmet, olvasunk egy romantikus regényt, amiben a hősnő szenvedések árán megtalálja az igaz szerelmet. Irigyeljük azt ahogyan azt a lányt szeretik, azt ahogy kinéz. Mindent ami a könyvben/filmben van, vágyunk arra, hogy öleljenek át csókoljanak meg. Ez más fajta éhség mégis gyötör, jobban mintha délután négykor jutnál először táplálékhoz.
Ha pedig pár kapcsolatban vagy... napokig nem láttad a barátod, vágysz rá. Akár egy romantikus könyvvel/filmmel próbálod helyre tenni a világ rendjét és kibírni a napot, de mikor annak vége zokogásban törsz ki. Szorít odabent valami. Fáj...
Na erre az éhségre gondolok, mikor nem elég oda menni a hűtőhöz és kivenni valamit, hanem vágysz valaki közelségére. Arra, hogy valaki átöleljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése